Elsőként kifizettük a számlákat és minden rendszeres és folyamatoskiadást, majd hosszú távra általában azt tettünk félre, amennyi megmaradt. Így kétségkívül többnyire csak aprópénzek jutottak ilyen célra. A jövő nagyon messze volt, és biztosra vettük, hogyha most jó, az mindig így is marad.
És hogy milyen az új gondolkodás, amire átváltunk, amire kutya kötelességünk átváltani?
Nos, miután megvan a pénzügyi programunk,
előszörmindig befektetjük azt a pénzt, amiből fedezni fogjuk a jövőbeni kiadásainkat,
és csak azt fizetjük ki a jelenlegi kiadásokra, ami ezután marad!
Kötelességünk segíteni azoknak, akik függnek tőlünk, számítanak ránk, a legfontosabbak számunkra, hogy a jövőjük nekik is biztonságban legyen.
Ennek az alapelvnek kell általánossá válnia, különben a nők helyzetét meghatározó előbb ismertetett változások elkerülhetetlenül kirobbantják az időskori pénzügyi összeomlást.
Hogy csinálták nagyanyáink?
Pontosan így!
Amikor megtermett a gabona, három részre osztották:
Az első rész volt a jövő évi vetőmag.
A második részt használták az emberek élelmezésére.
A harmadik részt szánták az állatoknak.
Az első részhez semmilyen, hangsúlyozom: semmilyenkörülmények között nem nyúltak! Ha elfogyott volna a másik kettő, elmentek napszámba, bérmunkába, dea jövőt soha nem élték föl!
Ennek a gondolkodásmódnak kell újra eluralkodnia a nők körében: minél többen és minél előbb ismerjük fel az önálló vagyonteremtés szükségességét, annál magabiztosabban élhetjük meg jelenünket, tervezhetünk, és vághatunk neki a jövőnek.
Utazás a jövőbe
Tudod milyen sokszor hallom:
Kizárt, hogy ez velem megtörténjen!
A ROSSZ dolgok csak mással történnek meg!
Nyugdíj? – Ugyan már! Én meg sem érem!
Nekem erre nincs pénzem…
Aztán egyszer csak megtörténik. És rájövünk, hogy igenis élünk. Hoppá! De miből? A pénzügyek maguktól nem lesznek stabilak. Azzá kell tennünk!
Egy befektetés nem a luxusról szól. Különösen manapság nem. Szerinted miről? Mert szerintem:
A BIZTONSÁGRÓL!
Ez a biztonság már jelenthet mindenkinek más-más dolgot.
Mit jelent Neked? Van ennek anyagi vonzata? Ha igen lehet konkrétan forintosítani?
Hány forint a biztonság? Hány forint a nyugdíj? Hány forint a fedél a fejünk fölött? Hány forint egy gyerek felnevelése?
Tudod, hogy olcsóbb, ha előre összerakod, mintha akkor, amikor ég a ház kölcsön veszed?
Aki előre gondolkodik, és pénzügyi programot épít, annak az élete során hétszer annyi pénze van, mint annak, aki ugyanezt hitelből finanszírozza.
Nem tudok csodát tenni egy pillanat alatt.
Ám az én munkám az, hogy a GONDOSKODÁS – ÖNGONDOSKODÁS vezérfonala mentén végig melletted állva segítek, hogy céljaid, álmaid valóra váljanak. Mindent elkövetek, hogy a pénzügyeid biztonságosabbá váljanak, és elérhetővé tegyék a kitűzött céljaidat.
Beszéljünk erről személyesen! Jobb egy fölösleges beszélgetés, mint egy kései.
Talált pénz lehet a unit-linked számlára utalt befizetések után kapható adójóváírás azoknak, akik még a következő két napon lépnek. A biztosítási díjként még idén megfizetett megtakarítás 30 százalékát, de maximum 100 ezer forintot vissza lehet igényelni a személyi jövedelemadóból.
Ha a számlán december 31-ig idén befizetett összeg eléri a 334 ezer forintot, akkor támogatásként 100 ezer forint jóváírás kapható a 2009-es évre bevallott személyi jövedelemadóból (a szükséges feltételek megléte esetén – max. 3,9 mó Ft jövedelemig).
Az ún. unit-linked számla azoknak nyújt jó lehetőséget, akik gondolnak nyugdíjas éveikre és tudatosan kezelik pénzügyeiket. Azért érdemes ezzel a megoldással takarékoskodni, mert az adójóváírás, a kamatadó alóli mentesség és a jól megválasztott befektetések révén jelentősen gyarapodhatnak megtakarításaink.
Az egyéb jogi előnyökről nem is beszélve …
Továbbá saját magunk választhatjuk meg, hogy a megtakarításunk milyen befektetésbe kerüljön, majd ez a portfolió az időtartam alatt a befektetési környezet és a befektető kockázatviselő képességének változásával tetszőlegesen alakítható.
Véleményem szerint ez az a megtakarítási forma, mely a magyarországi nyugdíjrendszer ötödik pilléreként valós megoldás a nyugdíjas évekre való felkészülésre, a magyar nyugdíjrendszer kötelező elemein az állami öregségi nyugdíjon, a magánnyugdíjpénztári befizetéseken és az önkéntes nyugdíjpénztári koncepción túlmutatva.
Ezen számla további előnye, hogy nyugdíjazás előtt is hozzáférhető szigorú adózási és támogatás visszafizetési szankciók nélkül, szemben a NYESZ-szel és az önkéntes nyugdíjpénztári befizetéssel.
Szerintem erről érdemes beszélni .
Amennyiben érdekel a fenti befektetés, és szeretnél részletesebb tájékoztatást kapni, kérlek töltsd ki az alábbi adatlapot. Adataidat bizalmasan kezelem. A konzultáció ingyenes. Jelentkezés itt.
A takarékosság világnapját 1924 óta tartják október utolsó munkanapján, de alig volt olyan év, amikor a jelenleginél nagyobb jelentősége lett volna a spórolás kérdésének. A válság ugyanis rávilágított arra, hogy hazánk mennyire kiszolgáltatott a külső finanszírozásnak.
Nyolcvanöt évvel ezelőtt egy Milánóban rendezett nemzetközi konferencián 28 ország takarékpénztárainak küldöttei javasolták, hogy a jövőben minden év októberében tartsák meg a takarékosság világnapját. Hazánk legnagyobb pénzintézete, az OTP Bank 1964-ben csatlakozott a nemzetközi tanács felhívásához. Azóta ünnepeljük Magyarországon is ezt a napot.
Pénzt spórolni? Ugyan már! Dolgoztasd!
Tudjuk, hogy a bankban „tárolt” pénzek (lekötött betétek) kamata mindig az infláció alatt van, értéke hosszútávon elhanyagolható – pláne, ha a kamatadó 20%-os mértékét is leszámítjuk.
Amikor pedig úgy döntesz, hogy felhasználod –bár nem vagy a konkrét tudatában- biztos, hogy nem vásárolhatsz belőle annyit, mint például tavaly, vagy mint amennyit szeretnél.
Mióta tudom, hogy mit jelent valójában az a szó, hogy pénz, meg az, hogy forint, mindig arra tanítottak a szüleim, sőt akkor még az iskola is, hogy spóroljak. Akkoriban még létezett az iskolai takarékbélyeg intézménye – és amennyire emlékszem, imádtuk. Nézd meg, hogy ez miről szólt.
Aztán nagyobbak lettünk és eljött az „Ifjúsági Takarékbetét” ideje. Szinte emlékszem, amikor a szüleim elvittek az akkor még szinte egyedüli bankba, az OTP-be és az első 1.000,- forinttal megnyitották az én első, a saját nevemre szóló megtakarítási számlámat. És innentől minden hónapban ezer-ezer Ft gyarapította.
Ekkor ez egy nagyon felnőttes tett volt, el tudod képzelni, hogy dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy én is beléptem az igazi pénz világába, saját nevemre szóló betéttel rendelkezem. El tudod képzelni milyen érett, komoly felnőttnek éreztem magam?
A jó tanács, hogy spórolj, légy takarékos, takarékoskodj, fogd meg és tedd félre a pénzt, aztán nemzedéken át visszhangzott, sőt ezt megelőzően is végigkísérte az életet a történelem századai során.
Hiszen nagyanyáink is ezt csinálták:
Amikor megtermett a gabona, három részre osztották:
l Az első rész volt a jövő évi vetőmag.
l A második részt használták az emberek élelmezésére.
l A harmadik részt szánták az állatoknak.
l Az első részhez semmilyen, hangsúlyozom: semmilyen körülmények között nem nyúltak! Ha elfogyott volna a másik kettő, elmentek napszámba, bérmunkába, de a jövőt soha nem élték föl!
Végiggondolva ezt az „ősi” módszert, felvetődik a kérdés: az a javaslat, hogy spórolj, tégy félre, takarékoskodj, még ma is egy jó tanács? Időszerű tanács ez ebben a mai nehéz gazdasági helyzetben, ilyen szűkös viszonyok között? Ez a legjobb tanács, amit az előttünk lévő kényszerhelyzetben meg kell fogadnunk, és követnünk kell? Netán ez már kevés lesz?
Valami megváltozott!
Itt két dolgot érdemes fontolóra venni.
A megtakarításokkal bezsebelhető kamat.
Mennyi kamatot kapsz? Mennyi jövedelmed keletkezik éves szinten? Ez ugye attól függ, hol tartod. A párnában? A befőttesüvegben? Nos, ezekben az esetekben annak ellenére, hogy esetleg egy fillért sem költesz belőle, mégis „elfogy” a pénzed. Az értéke évről-évre az infláció mértékével csökken, és képes úgy „elfogyni”, hogy nem is nyúlsz hozzá.
Bankbetétben? Az elmúlt évben kapott csúcs-kamatok nem tartanak örökké. És persze azok nem egész évre vonatkoztak, csak egy-két hónap lekötésre, és többnyire csak friss, máshonnan odavitt pénzekre. Kiszámoltad, mibe kerül a pénzed megmozdítása? Mibe kerül a számla fenntartása? Kamatadó?
Képzeld el, hogy valaki elaludt, és ottfelejtette a vagyonkáját a lekötés helyén, a kamat akkor akár 12 % is lehetett, amit csak pár hónapig kapott, és előfordulhat, hogy ma már csak 2-4 %-on sínylődik a pénze. És a kamatok mennek lefelé.
Nézz körül. Ma már senki nem fizet kétszámjegyű kamatot. Akár legyinthetsz is. Megteheted.
Pedig példa is van rá.
Amikor Japán levitte a megtakarításokra adott kamatot 2 %-ra, az akkor VILÁGnak számító Amerika és Európa csak nevetett rajtuk, mondván „velünk ez soha nem fog megtörténni”.
Aztán mégis megtörtént. Amerikában és Európában (usa dollára, eurora) kemény dió tartósan, hosszútávon 2-3 % kamat fölött fizető megtakarítást találni.
Ma már Japánban ez a kamat 0 % (jól látod: nulla százalék), magyarul az ügyfelek fizetnek azért, hogy a japán bankok őrizzék a pénzüket.
Az egyik sógornőm (kettő van!), akinek ma már 20-évesek a gyerekei, ugyanazt kezdte tanítani nekik a pénzről amit annak idején ő is tanult a szüleitől, amikor fiatal volt, és amit nekem is tanítottak, amikor fiatal voltam. Mindketten háromgyerekes családban nőttünk föl, hát kellet a spórolós életmód.
Egy napon ő is elvitte a csemetéit a legközelebbi OTP-be (mert ez volt a legközelebb és ezt használták az ő szülei is), hogy nekik is nyisson egy-egy számlát. Még akkor is Ifjúsági Takarékbetétnek hívták.
Ám volt némi különbség az én első számlám, és az unokahúgom és –öcsém számlái között.
Sógornőm azt volt kénytelen megtapasztalni, hogy idővel a gyerekek számlakivonatán a bank által felszámított és levont díjak értéke – vagy nevezzük inkább büntetésnek? bírságnak? – több volt, mint a haszon, vagyis a kamat, amit a gyerekei kerestek.
És világossá vált számára, hogy ha itt tartja továbbra is ezt a pénzt, a gyerekei ténylegesen pénzt veszítenek minden hónapban.
Ezzel a felismeréssel a mama haladéktalanul visszament a gyerekekkel a bankba, és nem kevés költséggel, lezáratták a betétek számláit.
Ő már biztos, hogy valami másra fogja tanítani a gyerekeit.
Is itt a második, sokkal zavaróbb tényező, mégpedig az, hogy hogyan tarthatod szemmel a nyomtatott pénz mennyiségét?
Miért lehet ez fontos Neked?
Mert ha folyamatosan több és több bankjegy, pénz kerül ki a Pénzjegynyomdából, akkor az inflációhoz vezet, és gerjeszti azt.
Most azt kérdezheted: Már miért vezetne a pénznyomtatás inflációhoz, amit nemes egyszerűséggel szoktak „a szegények adójának” nevezni, mert ők azok, akik befektetések, tőke- és passzívjövedelem híján nem tudják, nem képesek azt ellensúlyozni.
Mit mond a Wikipédia az inflációról? Idézem:
“Az infláció a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedése. Jele általában a π (pi). Az árszínvonal csökkenése a defláció. Árstabilitás alatt az árak változatlanságát értjük egy időszakban, ekkor az árszínvonal-emelkedés 0% körüli. A stagfláció olyan viszonylagosan magas infláció, amely magas munkanélküliséggel jár együtt.
Az árszínvonal-változás mértékét tekintve beszélhetünk lassú (vagy kúszó), vágtató, ill. hiperinflációról. Kúszóinfláció esetén az árszínvonal évente csak néhány százalékkal nő. Vágtató infláció esetén az árak általános emelkedése már két számjegyű.
Az infláció a kormányok egyik rejtett adójellegű bevételének, az inflációs adónak a forrása.
Az infláció hatása a gazdaságra
A gazdaság számára az a kívánatos, ha az infláció mértéke a lassú (vagy kúszó) infláció tartományába esik. Ahiperinfláció, amely több száz százalékos is lehet, már az árváltozás kezelhetetlenségét mutatja, míg a defláció, vagyis a negatív infláció a gazdasági növekedést fogja vissza, vagy egyenesen gazdasági visszaeséshez vezet.
Az infláció ütemén kívül nagy jelentősége van az infláció kiszámíthatóságának és kiegyensúlyozottságának. Kiszámítható infláció esetén az árszínvonal-változás mértéke éveken át ugyanakkora, így a gazdaság szerepelői tartósan alkalmazkodni tudnak a nagyobb léptékű, akár évi 8-10%-os inflációhoz is. Kiegyensúlyozott infláció esetén a különböző termékek árai ugyanolyan mértékben emelkednek, ezért az árstruktúra nem változik. A kiszámítható és kiegyensúlyozott inflációnak még nagyobb inflációs ráta mellett sincs negatív hatása a gazdaságra. A nem kiszámítható infláció rontja a gazdasági előretervezhetőséget, ezért hatékonyságvesztést eredményez. A nem kiegyensúlyozott infláció a változó árstruktúra révén az egyes társadalmi csoportok jövedelmét befolyásolja, ezáltal jövedelem-újraelosztó hatással bír.
Az infláció hatással van a munkanélküliségi rátára is. Rövid távon az munkanélküliség és az infláció között ellentétes irányú változás figyelhető meg. Ezt az összefüggést a Phillips-görbe szemlélteti. Hosszabb távon azonban megjelenhet a stagfláció, amelynél a magas munkanélküliségi rátához gyorsabb inflációs ütem társul. Ez utóbbiból levonható az a gazdaságpolitika számára lényeges következtetés, hogy a monetáris politikáért felelős központi bankilletve a fiskális politikáért felelős kormányzat által szabadabbra engedett inflációárán sem csökkenthető hosszú távon a munkanélküliség. Rövid távon (egy-másfél év) azonban igaz, hogy a megnövekedett infláció csökkenti a munkanélküliséget, míg az egyre alacsonyabb inflációs ráta növeli az állástalanok számát.
Az infláció gazdasági okai
Az árforradalom óta tudjuk, hogy az infláció egyik leglényegesebb kiváltó oka a gazdaságban jelen lévőpénzmennyiség nagymértékű növekedése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más, a reálgazdasághoz kapcsolódó tényezők nem idézhetnek elő árszínvonal-növekedést. Ilyen tényezők lehetnek például:
Képzeld el, hoyg az egész világon rendelkezésre álló pénzmennyiség 1.000,-Ft, és ezzel egyidőben az egész világon 5 db árucikk áll rendelkezésre.
Ez azt jelenti, hogy 1-1 termék átlagosan 200-200,- forintba kerül.
A –nevezzük itt így- világkormány úgy dönt, hogy több pénzt nyomtat, és ezzel több pénzt juttat a (világ)gazdaságba. Elhatározza, hogy további 9.000,- Ft-ot nyomtat és küld ki.
Azonban ez a pénz önmagában nem teremt több terméket, és csak ettől a gazdaság sem fog növekedésnek indulni.
Leginkább arra fogják használni, hogy kiegyenlítsék belőle a fennálló kölcsönöket, hogy visszafizessék a nyomasztó tartozásokat, illetve ezzel fogják megtámogatni a gyengélkedő vállalkozásokat, és a zsibbadt üzleti életet.
Tehát nem hoz létre semmi újat,nem alkot, nem teremt, nem létesít semmit.
Ám mostanra a gazdaságban ezer forint helyett 10.000,-Ft kering, míg a termékek száma még mindig csak öt darab! Azért az öt termékért pedig már nem ezer-ezer forintot fognak kérni –egyenként, átlagban- , hiszen egy csomó extra pénz áll rendelkezésre, hanem 2.000 – 2.000,- forintot! Elképzelhető ez? Hát persze! Ráadásul válságkezelés címén most is valami ilyesmi történt szerte a világban!
Ha az infláció, a magas infláció bekövetkezik, akkor ugyanaz a termék sokkal többe fog Neked is kerülni a jövőben, mint amennyibe ma kerül, és mint amennyire Te számítasz. 20 éve 3,60 volt egy kiló kenyér ma 200,- Ft, mire nyugdíjas leszel, lehet, hogy 600-800,- forintot fognak érte kérni. Az az 1.000,- Ft, amit ma beraksz a bankba, lehet, hogy akkor csak 250-et fog érni.
Mit tehetsz? Mi a megoldás?
Felejtsük el a spórolást, a takarékoskodást? Csak költsük a pénzt? Vegyünk új ruhákat, cipőket, ékszereket, fölösleges, soha nem használt háztartási gépeket, kütyüket az összes létező forintunkért?
Ez biztosan jó lenne a gazdaságnak, de valószínűleg nem tenne jót a Te zsebednek és pénztárcádnak, és úgy általában az anyagi jóllétednek.
Másik megoldásként elviheted a pénzedet a tőzsdére, aztán imádkozol és reménykedsz, hogy az árfolyamok és az indexek emelkedjenek. Kérdés, hogy végiggondoltad-e, hogy mit miért csinálsz. Javaslom, olvasd el ebben a témában korábbi írásaimat:
Megtakarítok – vagyis rakosgatomés gyűjtögetem a pénzt, ám csak rövidtávon, addig amíg helyet keresek neki, vagyis kitalálom a következő befektetésemet.
Ugye Te is azt akarod, hogy egyszer elérd azt a pontot, amikor a pénz dolgozik Neked, függetlenül attól, hogy Te mit csinálsz, csinálod, mert élvezed az eddigi munkádat, vagy körbevitorlázod a földet? És innentől mindigpénzed dolgozik Neked, és mindig dolgozik. És az is természetes, hogy a pénzeddel szembeni elvárásod az az, hogy további pénzeket hozzon, és nem az, hogy apassza a zsebedet.
Eldöntötted, hogy BEFEKTETŐ leszel. Mit vizsgálsz meg? Hogy van-e már valamid, amit befektetésnek tekintesz? Ingatlan, tőzsde, vállalkozás, üzletrész, bankbetét, értékpapír, arany, ezüst, gyémánt? Mit szeretsz? Miben hiszel? Nézd meg, hogy éves szinten mennyi reálhozamot produkál neked. Tudod: bevételek – költségek.
Egy jónak tartott befektetés, legyen az bármi, átlagban és hosszútávon minimum évi 12 %-ot hoz. Neked milyen eredmény jött ki?
Aztán nézd meg a befektetéseidet a következő szempontok szerint: hozam, biztonság, likviditás/hozzáférhetőség, könnyen tudod-e mozgósítani a benne lévő pénzt szükség esetén, adózás vagy adóelőnyök, rugalmasság.
És ha ezt is végiggondoltad, tudd, hogy mit akarsz vele elérni? Mik a céljaid?
És innen már tervezhető is az optimális pénzügyi stratégiád. Ha szeretnéd, hogy összállítsam Neked, fordulj hozzám bizalommal itt: On-line jelentkezés
Mit érdemes még megnézni?
Úgy gondolom megér némi időt és energiát, hogy találj olyan eszközöket is, amelyek krízis és inflációs körülmények között is jól teljesítenek. Bár per pillanat nem feltétlenül kell és érdemes ezeket használnod.
Például léteznek ún. krízis-alapok, melyek éppen „válság” idején teljesítenek jól. Ilyen alapok a palettánkból pl. az Abszolút hozam, az FX.
És ilyen eszköz lehet az ezüst, ami szinte “mostohagyerek” a befektetési palettán, de én nagyon szeretem, sokkal jobban, mint az aranyat.
Nem ajánlom ezeket szükségszerűen Neked is, hiszen nem ismerem a konkrét pénzügyi helyzetedet, egyszerűen csak elmondom, hogy én hogyan gondolkodom, hogy én mit tettem, és nem csak én…
Általában, amikor a pénz veszít az értékéből, az ezüst és más nemesfémek érétke fölmegy. Ma pl. az ezüst olcsó, a színezüst ára is cca. 100,-Ft/gr. Az arany ára cca. 1053 USD/uncia, és ez 20% (!) körüli emelkedést mutat az egy évvel ezelőtti árhoz képest!
Ráadásul az ezüst iránti kereslet jelentős, és folyamatosan nő, ugyanis felhasználása roppant széleskörű: informatika, számítógépek, mobiltelefonok, izzók, televíziók,… Ezt tetézendő a világ ezüstkészlete és ezüstkínálata korlátozott. Az arany rendelkezésre állása jelenleg sokkal bőségesebb, mint az ezüsté.
Innen úgy tűnik, hogy nagy valószínűséggel az elkövetkező évek során az ezüst értéke jelentősen emelkedni fog, különösen, ha figyelembe vesszük Kína, India, és a többi fejlődő ország egyre nagyobb ezüst-éhségét, és növekvő keresletét.
A tanulság az, hogy azok a tanácsok, és utak, amelyek a múltban remekül működtek, ma már nem feltétlenül állják meg a helyüket, és elavultak lehetnek.
Megváltozott a gazdasági környezet, és a múlt már soha többé nem tér vissza. Soha többé nem lesz 3 forint a benzin, nem lesz 3,60 a kenyér, és nem lesz 3 Ft a tej.
Ha azt képzeled, hogy mégis, és arra vársz, hogy a dolgok visszazökkenjenek a régi, normál kerékvágásba, akkor nagyon fájdalmas, keserű és hosszadalmas várakozásnak és reménykedésnek nézel elébe.
A régi tanácsokat hallgasd meg, ám azokat a mába, a jelenbe beépítve új megoldásokat kell felkutatnod és alkalmaznod.
“A kínai nyelvben a válság szó két jelből áll. Az egyik jel veszélyt jelent, a másik pedig lehetőséget”
(John F. Kennedy)
Nem szabad kihagyni!
A jelenlegi piaci helyzet ritka és szokatlanul nagy befektetési lehetőség azok számára, akik betartanak egy két esszenciális szabályt. Az elmúlt hetek tőzsdei eseményei, hírháttere, számos piaci jel és egy-két nemzetközileg elismert szakember nyilatkozata (utoljára tegnap Marc Möbius) ezt megerősítik. Ezért a következőkben igyekszem ismételten összefoglalni a rendkívüli helyzet lényegét és azokat a szabályokat, melyek jelenleg különösen fontosak:
További erős középtávú tőzsdei korrekciós trend várható, mely rendkívüli befektetési lehetőséget rejt magában. Egyes vállalkozások részvényárfolyama átmenetileg erősen eltérhet attól a realisztikus értéksávtól, amelynek közelében tartózkodnia ”kellene” (a cég valós eredményei, piaci pozíciója, fejlődése, stb.) alapján. Az ”ár” viszont újra és újra az ”érték” felé törekszik (a kereslet és kínálat általános törvényszerűségei alapján).
A tapasztalt befektető gazdasági és piaci jelekből igyekszik megállapítani, hogy mikor változik az árfolyam tendencia. Jelenleg számos jel utal arra, hogya tőzsdék nem folytatják tovább az amúgy is irrealisztikussá vált árak további negatív torzítását. A realisztikushoz képest felére/negyedére értékelt vállalkozások (számos egészségesen fejlődő tőkeerős világcég is) részvényeinek ára előbb utóbb korrigálódik, ami a folyamat végére 50 – 300% árfolyamnyereséget (vagy ennél többet is) jelenthet anélkül, hogy pozitív túlzás alakult volna ki az árakat illetően. Ugyanez érvényes a legtöbb részvényalap tekintetében is.
Minél nagyobb az esés, annál lendületesebb a kiegyenlítődés! Jelenleg még valószínűsíteni is nehéz, hogy mindez egy relatíve folyamatos tendenciát követve (mint az elmúlt 3 héten) zajlik le, vagy nagyobb kitörésekkel és drámai visszaesésekkel tarkítva. Ez utóbbi a valószínűbb. Közben még egy újabb átmeneti mélypont elérése sem kizárt. Mindez a középtávon befektető számára indifferens – a túlzottan magas vagy alacsony ár mindig visszamozdul a reális sáv felé. Aki rövid távon eladási kényszerbe kerülhet, annak továbbra sem való a jelenlegi tőzsde. Akik ”bennragadtak” azoknak továbbra is várni érdemes. A többieknek életük talán egyik legjobb lehetősége rejlik a jelenlegi árfolyamokban, ha feltétlenül betartják a következő szabályokat:
1. Biztonság!
Ne csak egy részvényben, térségben vagy iparágban gondolkozzunk. Osszuk meg a portfólió azaz diverzifikáljunk! A befektetési alapok jellegüknél fogva alapjában véve gondoskodnak némi szórásról. De még jobb megoldás ha több befektetési alap között osztjuk szét a pénzünket. A kérdés csak az hogy miben hiszünk. Mert az ki van zárva, hogy semmiben.
2.Megfelelő időtáv!
Semmi esetre sem gondolkozzon rövid távban az aki rendkívüli hozamot szeretne elérni! A hosszú távú tőkefelépítést folytató ügyfelek viszont egyedülálló lehetőséget kapnak, hogy jelentősen felturbózzák a befektetésüket. Aki az újabb befizetéseket szeretnének eszközölni,semmiképpen se gondolkozzanak 3 évnél rövidebb időben és örüljenek minden ajándék hónapnak.
3. Következetesség!
Nincsen olyan árfolyam ami ne csökkenne tovább! Alacsonyárfolyamon már minden 1-2 dolláros változás nagy százalékértékeket jelenthet. Sávokban kell gondolkozni, nem százalékban. A felfelé és lefelé ugráló százalékos értékektől sem (korai) mámorba esni, sem elbizonytalanodni nem szabad!
Miért nem hallani ugyanezt a hírekben? Miért nem olvasom ezt a sajtóban?
-a sajtó nem középtávra fókuszál!
-a szakirányú média (Bloomberg, CNN, MSNBC, stb.) publikuma még rövidebb távú (napon belüli) hírekben érdekelt
-a savanyú hozzáállás jelenleg “divatosabb” -bár nem feltétlenül hasznosabb is
-a jó hír eleve nem hír
Átlagos hozzáállás = átlagos eredmény!
Gondolkozz másképpen!
Szeretnél ebből hasznot húzni, nyertesen kikerülni, és a Te konkrét lehetőségeiről elbeszélgetni?
Semmi sem tart örökké, különösen nem egy vállalkozás, és erre a nem-létre célszerű idejében gondolni és felkészülni! Aggodalomra nincs ok, mert az előrelátó tulajdonos már a cég legmeredekebb felfutó szakasza után elkezdi szépen félrerakni ezt a „lelépési pénzt”.
Szóval azt a pénzt, amivel elindíthatja majd következő vállalkozását, vagy csak egyszerűen hátradőlhet, és a pénz hozamaiból úriasan megélhet. Esetleg a kettő kombinációja.
Most már csak két kérdést kell megválaszolnunk: mennyit és mibe fektessünk abból a pénzből, amit a vállalkozásunkból félrerakunk.
Mennyit?
A biztosítók azt szokták mondani, hogy az emberek nulla biztosítási díjat szeretnének fizetni, de minden kárukat gyorsan és teljesen – sőt egy kicsit még jobban – térítse meg a biztosító. (Ha találna valaki ilyen céget, akkor, kérem, azonnal értesítsen!) Az emberek lehetőleg semmit sem áldoznak a biztonságukra. Ez üzleti értelemben is igaz. A vállalkozók egy része úgy von ki a cégéből tartalékba pénzeket, mintha a fogát húznák. Ez ismét csak azzal függ össze, hogy sokan gyermeküknek tekintik a vállalkozásukat, és mint egy jó apa (jó anya) lelkiismeret- furdalást éreznek, ha a kicsitől megvonnak valamit. Pedig ez még gyereknevelési elvnek is rossz. Az egészben az a humoros, hogy a tartalékként kivont pénz ugyancsak a tulajdonosé – sőt bizonyos értelemben sokkal inkább az övé. A cég ugyanis önálló jogi személy, önálló „élőlény”, még ha 100%-ban mi vagyunk is a tulajdonosai, míg a kivont pénz a mi magántulajdonunk, és korlátlanul rendelkezhetünk vele.
A tartalékképzés nagyságára nézve nincs egyetemes tanács. Két szempontot érdemes azért figyelembe venni. Egyik a cél: mikorra, mekkora összegnek kell rendelkezésre állnia. Ebből vissza lehet számolni, hogy milyen ütemben lehet ezt a tőkét felépíteni. Különösen fontos ezt jól végiggondolni, ha csakugyan végleg ki akarunk szállni: ilyenkor ugyanis meg kell állapítani, mennyi pénzre lesz szükségünk havonta, hogy eléldegéljünk, majd ebből kell kikalkulálni a felépítendő tőke nagyságát, és aztán ehhez kell igazítani a pénzek kivonását a vállalkozásból.
A másik szabály egyszerű és mindenkire vonatkozik: 10%. Ennyi. Minden jövedelem, akár céges, akár magánjövedelem, 10%-át célszerű, sőt manapság kötelező hosszú távú tartalékként felhalmozni. Ez egy általános nemzetközi ajánlás, és nem véletlenül. Legfőbb oka, hogy a 10% viszonylag nagy, ugyanakkor még nem fáj – egy normális pénzügyi helyzetben 10% fel sem tűnik. Csak legyen ez egy általános és rendszeres gyakorlat.
Hova?
Nos tegyük fel, hogy a cégünk hajójához elkezdünk pénzügyi mentőcsónakot ácsolni. Mibe rakjuk ezt a pénzt? Először is a legfontosabb: a pénzt a cégből ki kell venni, és attól teljesen függetlenül kell befektetni. Ez nyilvánvalónak látszik, de sokan – adózási okokból – mégsem így járnak el. Ezzel oda jutunk, ahova a Titanic: néhány mentőcsónak azért nem volt használható, mert szilárdan hozzáépítették a hajóhoz. El is süllyedtek, vele együtt.
Nézzünk néhány alternatívát a pénzügyi mentőcsónakokra! Azt a magától értetődő megoldást átugrom, hogy a tulajdonos bankba rakja a pénzét. Látva a kamatok infláció körüli teljesítményét, egyetlen jó érzésű vállalkozó sem hagyná a pénzét a bankban elfogyni. De akkor milyen megoldások vannak a tartalék pénzeinkre?
Másik cégbe? Az első, hogy más vállalkozást indítunk belőle. Ez logikusan hangzik, de rengeteg a buktatója. Jól hangzik, ha az ember már nemcsak egy vállalkozás tulajdonosa, hanem egy egész cégbirodalom ura! Nagyon gyakori, hogy például egy gépgyártó vállalkozás tulajdonosa valami homlokegyenest ellenkező tevékenységbe vág bele: mondjuk kastélyszállót vagy lovardát vesz. Esetleg egy másik, hasonló profilú céget. Bármelyik megoldást választja is, ez a mentőcsónak inkább csak lélekvesztő. Ennek egyik oka, hogy ezek a cégbirodalmacskák bizony összefüggenek. Az esetek nagy részében, ha valamelyik – és ez általában a zászlóshajó szokott lenni – felborul, akkor bizony vele süllyed el az egész.
A másik ok, hogy a magyar rögvalóságban nagyon nehéz olyan jól működő, nyereséget termelő vállalkozásokat találni, amelyek nem igényelnek sem szaktudást, sem tulajdonosi törődést. Magyarul: az új tulajdonos hamar rájön, hogy a gépgyártó cége mellé vásárolt kastélyszálló bizony egész másként működik, mint amit eddig megszokott. Másrészt ha tulajdonosként nem figyel oda, akkor a személyzet még a beépített bútorokat is ellopja, nem hogy nyereséget termelne. Ha pedig nekiáll, és ezt a cégét is teljes energiával kitanulja, rendbe szedi, akkor nem a jól megérdemelt nyugalomhoz és anyagi biztonsághoz jut közelebb, hanem a következő szívinfarktushoz.
Ingatlanba? Fektessünk ingatlanba? Mert sokan mind a mai napig meg vannak győződve arról, hogy csak az az érték, ami megfogható falakban van.
Ha lakásokat, házakat vásárolunk, akkor az esetek döntő részében ma már nagyon kis nyereséghez juthatunk: adó- és egyéb költségeik magasak, ugyanakkor nehezen adhatók ki, és csak alacsony áron, ráadásul az utóbbi években az értékük is nagyon gyengén emelkedik.
Egy kicsit jobb a helyzet, haipari ingatlanokat, üzlethelyiségeket adunk bérbe. Itt valamivel jobb a profitkilátás, de csúcsokat azért nem döntöget. Ráadásul a problémák egy része itt is ugyanaz. Ki vagyunk szolgáltatva a bérbe vevőknek. Ha kiesik egy bérlőnk, akkor – például egy üzlethelyiség esetén – komoly feladat következőt találni. Csak menjenek végig Pesten a Nagykörúton! Tízesével tátonganak – gyakran már hónapok óta – a kiadó üzlethelyiségek. Micsoda kár ez a tulajdonosoknak!
Mindkét esetben váratlan költségek is felmerülhetnek, elég kemény adót is kell fizetnünk. Ráadásul mindenfajta ingatlanbefektetés rákfenéje, hogy csak egyben és nagyon lassan lehet az ingatlant értékesíteni. Ha sürgősen szükségünk van egy kis pénzre, nem adhatjuk el csak az előszobát, és pláne nem egy-két nap alatt.
Nem állítom, hogy nem lehet jól ingatlanokba befektetni. De tudni kell, hogy ez is szakma, amit meg kell tanulni. Ráadásul jó sok pénz kell hozzá, és ha eredményesen akarjuk űzni, akkor igenis dolgozni kell vele, mégpedig nem is keveset. Ez azért nem ugyanaz, mint három hónapig vitorlázni a tengeren, miközben a távollétemben szépen csordogál a profit.
Papírba?
Utoljára hagytam az értékpapír-alapú befektetéseket. Ez összetett téma – még vissza fogok térni rá. Most legyen elég annyi, hogy szerintem az értékpapír-alapú befektetések közt lehet megtalálni azokat a formákat, amelyek luxus kategóriájú pénzügyi mentőcsónakként szolgálhatnak minden vállalkozónak. Nincs munka velük, biztonságosak, magas a hozamuk, és jól megkonstruálva rengeteg kellemes adózási és jogbiztonsági előnnyel szolgálnak. Természetesen itt is vannak veszélyek – de hát ki hiszi el, hogy nagy a fele királyság, és szép a királylány, ha nincs sárkány, akit le kell győzni?
A jelenlegi recessziós időszak – amikor a gazdaság nem növekszik – alkalmas lehet arra, hogy az emberek meggazdagodjanak. Mi több, ebben az időszakban jobban meg lehet gazdagodni, mint a konjunktúra, azaz a gazdasági növekedés időszakában, csak tudunk kell, hogyan bánjunk a pénzzel.
Néhány alapösszefüggés
A világgazdaságnak van egy fejlődési trendje. Ha megnézünk bármilyen indexet, különösen, ha az olyan nagy indexeket, mint a Down Jones, akár rövidebb, akár hosszabb távon azt látjuk, hogy nem egyenletes a fejlődésük, hanem szinte ütemesen, emelkedések és csökkenések váltják egymást. Ez az alaptrend nem változik.
1
Most recesszióban vagyunk. Ennek két fázisa van: a kontrakció, amikor jelentős mértékben esnek az árfolyamok, és az expanzió, amikor ez a trend egy idő után törvényszerűen megfordul – a világ még nem látott olyat, hogy az indexek 10-15 éven keresztül folyamatosan lefelé mentek volna.
Vannak konjunktúra időszakok (virágzás) is. Ezt az emelkedő fázist expanziónak hívjuk, de természetesen a recessziós időszaknak is van expanziós fázisa. Ha valaki recessziós időben helyes pénzpiaci magatar tást tanúsít, akkor jobban meg tud gazdagodni, mert olcsóbban veheti meg az eszközöket-értékpapírokat, mint egy emelkedő dőszakban.
Mennyi ideig tart a recesszió s hol tartunk most?
Sokan ma fekete jövőképet festenek, pedig a helyzet nem ennyire tragikus. Ha megnézzük a 1990-tól 2007-ig tartó időtartamot, azt látjuk, hogy a recessziós időszakok egyre ritkábban követ keznek be, és egyre rövidebb ideig tartanak.
2
A mélyponton már túlvagyunk, ez volt 2009. március 7. napján. Azóta nemcsak az indexek úgy általában, de az egyes részvények is emelkedtek (lásd OTP, MOL)! Elkezdődött tehát már az emelkedés, és hiányolom, hogy a média erről nem számol be. Pedig de szép is lenne, ha végre a jó hír is hír lenne.
A magyar pénzügyi kultúráról
Szerte a világon megfigyelhető, hogy a lakossági megtakarítások elég jelentős része értékpapírokban illetve különböző befektetési alapok ban van. Hazánkban ez 2 % …
3
A magyar emberek ugyanis egyrészt azért nem fektetnek részvényekbe, mert nincs évtizedes tapasztalatuk, másrészt, mert a média mindig azt kommunikálja, hogy a részvénybefektetések kockázatosak. Ez önmagában igaz, csak azt nem teszik hozzá, hogy ahogyan nő az időintervallum, amire befektetünk, ez a kocká zat arányosan csökken.
Ha például ma azzal a szándékkal vásárolunk részvényt, hogy holnap eladjuk, akkor az tényleg nagyon kockázatos, de ha azzal a szándékkal, hogy legalább 10 évig nem nyúlunk hozzá, akkor már nem.
Az igazán fontosak viszont a vételi árak. Ezért jön nekünk kapóra a jelenlegi gazdasági helyzet! Recesszió idején, alacsony árfolyamon ugyanis sokkal több részvényt lehet megvenni, így az évek során jelentősebb hasznot lehet realizálni.
A nyugdíj kérdése
Dubait nem számítva nincs ma a világon olyan ország, amelyik ma gas nyugdíjakat tudna biztosítani az állampolgárainak. Bár említésreméltó, hogy ma az egyetlen valóban (jól) működő nyugdíjrendszer – erre biztos nem gondolt: Chilében van- Magyarországon a nyugdíjas korral egyébként nem csak az a gond, hogy az állam kevés pénzt biztosít, hanem a nyugdíjak folyamatos elértéktelenedése is, mert ha mgnézzük hosszú-hosszú éveken át szinte mindig csak a deklarált infláció felével korrigálták az ellátás összegét. Egyre kevesebb gyermek születik, s –az orvostudománynak hála– egyre tovább élünk, így egyre kevesebben fizetnek nyugdíj járulékot egyre többek eltartására. Így nem csoda, hogy ma a kérdés nem a 13. havi nyugdíj megtartása vagy elvétele, hiszen a magyar állam már a 11. és a 12. havi nyugdíjt is hitelből fizeti. A jelenlegi recessziót tehát érdemes kihasználnunk például nyugdíjas éveink megalapozására.
A helyes stratégia
A legtöbben azért veszítenek a tőzsdén, és élnek csalódással a lelkükben, mert jobb esetben az intuícióik, rosszabb esetben a szomszéd lépése alapján vásárolnak, nem pedig egy stratégia részeként. A helyes stratégia lényege, hogy aktív éveink során folyamatosan vételi pozícióban vagyunk (mindig az épp mélyponton lévő részvényeket vásároljuk meg), majd csak amikor eljön a nyugdíjas korunk, akkor veszünk fel eladási pozíciót, s az akkori árfolyamon értékesítjük befektetéseinket.
4
A profit abból keletkezik, hogy a különböző időpontokban meg vásárolt részvényeket egy adott pillanatban –a nyugdíjba menés időpontjában– eldjuk, az árfolyamnyereséget pedig realizáljuk. Jelenlegi gazdasági helyzetünkben ez a „vételi ablak” még egy-másfél évig lesz nyitva, ám jó tudni, hogy minél hamarabb határozzuk el magunkat, annál nagyobb hasznunk lesz. És az eltervezetthez képest elmehetünk egy plusz útra, mondjuk Mexikóba…
A kamatos kamat effektus
A kamatos kamatnak hihetetlen ereje van, ha ezt valaki használja, és okosan kihasználja. Más kérdés, hogy a 10 %-os banki kamat a kamatadó miatt hazánkban valójában csak 8 %, s azt is legfeljebb két-három hónapra ígérik, nem pedig 15 évre…
Ám ha valaki 15 éven keresztül aktívan tőkét gyűjt, majd ezt a meglévő tőkéjét gyarapítja, akkor meg lehet csinálni azt, amit a világ fejlett nációi már élveznek, hogy a nyugdíjkort elérve – rendszeres ki fizetések mellett – élete végéig szép nyugdíjat realizáljon.
Arról az előnyről nem is beszélve, hogy ÉN mondhatom meg, hogy mikor vonulok nyugdíjba, illetve itt már vissza, mert akkor ez az időpont az ÉN döntésem lesz, nem pedig rólam dönt az állami akarat.
